Egy újabb film, ami már a címében nyomatja, hogy szerelem, szerelem, szerelem. Mostanában nem abban a hangulatban vagyok, hogy ezekre üldögéljek be a moziba, de megnéztem a szereplők listáját, és ott volt Tilda Swinton is. Őt kedvelem, úgyhogy hajrá - gondoltam.

Egész ígéretesek az első percek, a főcím olyan, mintha Hitchock a 70-es években Olaszországban forgatott volna. Kezdődik a film, felvázolódnak a karakterek, kialakulnak az erővonalak, az ellentétek. Olasz dekadencia 2010-ben, ez jut eszembe. Vannak pillanatok, mikor már azt hiszem, valami meleg vonal kezdődik azon nyomban, de aztán visszatérünk a klasszikus férfi-női vonalra juppí.

Eltelik egy óra a filmből, még mindig arra várok, lesz-e itt komolyabb konfliktus. Közben volt már vagy két-három montázs, ahol perceken át néztük a gyönyörű hangulatképeket, amiket se a rendezőnek, se az operatőrnek nem volt szíve kivágni. Nagyon jó, csak a történet nem halad semerre sem közben.

Aztán jön a második óra. Ahol körülbelül semmi sem történik. A végén van egy furcsa halál (nem lövök le ezzel semmit sem, mert annyira hirtelen és hihetetlen, hogy csak röhögni lehet rajta... utoljára filmszakos vizsgafilmekben láttam ilyet), aztán pár csúnya összenézés, szívszorongató zene, jelentőségteljesen kitartott közelik

és vége. Hopp.

A film végére garantáltan éhes leszel, annyira gyönyörű ételközeliket mutatnak.

5/10 pont

Szerelmes lettem (Io sono l'amore) - olasz filmdráma, 120 perc, 2009
rendező: Luca Guadagnino
operatőr: Yorick Le Saux
szereplők: Tilda Swinton, Flavio Parenti, Edoardo Gabbriellini, Alba Rohrwacher, Pippo Delbono