Minél nagyobb a sajtófelhajtás egy új, egzotikus film körül, annál nagyobb az esélye, hogy az valójában rossz. A Gettómilliomossal nem ez a helyzet, de mivel még a csapból is folyik róla az információ, nehéz teljesen objektíven megnézni.

Mi lesz akkor, ha gondolkodás nélkül mindenre rávágjuk, hogy "igen"? Elég sok lehetőség elképzelhető, az egyikben emiatt lábalnánk ki a három éves depresszióból, jönnénk össze életünk szerelmével, esnénk fogságba az FBI irodájában és kapnánk nagyon jól fizető állást. Ezt a verziót mutatja be az Igenember című film Jim Carrey főszereplésével.

Az elmúlt években lelkiismeretesen végignéztem majd’ minden magyar filmet, még a legrosszabbakról sem mentem ki, még ha a közönség 90%-a így is tett. A Nyomozó, Valami Amerika vagy a Kontroll is tekinthetők jó moziknak, de kizárólag az itthoni mezőnyt figyelembe véve. A Kaméleon az első olyan film hosszú-hosszú évek óta, ami nemzetközi viszonylatban is kiválóan megállja a helyét. Ha a szereplők szájmozgása nem egyezne meg a hallott szöveggel, akkor rá sem jönnénk, hogy nem Hollywood újabb importált káprázatára váltottunk jegyet.

Oldalak